2011. május 28., szombat

Tamás Zsuzsa

Mégis

Minden reggel tereidben állok.
Ömlik a fény. Áldott pillanat.
Csak állok, és a sejtjeimben érzem
tested melegét fény-paplanok alatt.

S hogy mégsem: erre ébredek.

Minden reggel a redőnysávnyi fény.
Első perctől a mégsem-tudat.
Csak fekszem. Dermedt ocsúdás.
Irgalomért szűköl az agy.

És mégis fölkelek.