Minden reggel tereidben állok.
Ömlik a fény. Áldott pillanat.
Csak állok, és a sejtjeimben érzem
tested melegét fény-paplanok alatt.
S hogy mégsem: erre ébredek.
Minden reggel a redőnysávnyi fény.
Első perctől a mégsem-tudat.
Csak fekszem. Dermedt ocsúdás.
Irgalomért szűköl az agy.
És mégis fölkelek.
