2011. május 16., hétfő

Ábel Andrea

Van úgy...

Van úgy, mikor hallgatni kell,
Mikor a csend marad az egyetlen,
Van úgy, mikor nem lehet,
Sem szólni, sem érezni életem.
Van úgy, mikor az fáj,
Amit amúgy is tud szívem,
Van úgy, mikor tehetetlen
Gyötrődöm s féltem.
Van úgy, mikor csak egy
Emlék, mi bennem örök,
Van úgy, mikor attól félek,
Valamit, valamikor eltörök.
Van úgy, hogy hibásan léptem,
Késő bánat- megtörtént,
Van úgy, hogy mást képzeltem,
De itt a való, fájdalomként.
Van úgy, mikor hallgatni kell,
Mikor a csend marad az egyetlen,
Van úgy, mikor már tudni kell,
Mit tehetek meg, s mit nem.