Menj, vers, hiszen más is mondta már,
hogy a szó oda is eltalál,
hová tétova léptek -
sem őrült vágták - el nem érnek.
Menj, vers, hiszen oly börtönös a lét,
az ember csak keresi lényegét,
mint világtalan, matat,
szökhető résnek csak a szó marad.
Menj, vers, ezen az apró ablakon
rímbefont lelkem' szökni hagyom,
vigye szellő vagy orkán
madara láthatatlan szárnyán.
Menj, vers, s ott leszek benne, bújva,
hová szavam' puszták szele fújja,
és ha nem ér célt mégsem -
semmibe tárom ölelésem...
