Napfáradt arcodba
tekint az est
szemeid résein
egy fakult mosoly
derengőn
viszonzást keres...
Csend alá támasztod
kezedet
álladra gyűrődött
borostamámor
fest ajkadnak
ívelt keretet...
Körül öleli tested
a késői óra
ólommal
öntött pillád
megmozdul
mintha tudatod
még ott volna...
Arcomon halvány
lámpafény fodra
paplan szaténja
testemre némán simul
ölelem
mintha...
