2011. január 15., szombat

Bartha Katalin

Mintha

Napfáradt arcodba
tekint az est
szemeid résein
egy fakult mosoly
derengőn
viszonzást keres...

Csend alá támasztod
kezedet
álladra gyűrődött
borostamámor
fest ajkadnak
ívelt keretet...

Körül öleli tested
a késői óra
ólommal
öntött pillád
megmozdul
mintha tudatod
még ott volna...

Arcomon halvány
lámpafény fodra
paplan szaténja
testemre némán simul
ölelem
mintha...