2010. október 14., csütörtök

Tornay András

áttetszően
csendben
a békesség harmatában
megfürödve
gyenge szellőbe burkolózva
napsütésben
hangtalan bölcsességbe bújva
szembe ül veled az Isten

telve kíváncsisággal
és gyöngédséggel
nézitek egymást
miközben
észrevétlenül
megszűnik
az idő
örökre