A lombhullás vörös
rúnákat ró a ködbe -
halk
szavak keresnek nyugalmat,
szorongás,
szeretet kutat
a Megfoghatatlan után
az örök és változatlan
nagy titok mélyén - ,
mint minden levél,
minden költemény.
Dabi István fordítása
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."