Új otthonra leltél bennem,
aprócska viskóm simogat,
megágyazva vár...
Velem álmod is könnyebb,
csupasz kincsembe vígan
zuhantál.
Elevenemből születtél,
dobbantál, s azóta lüktetsz,
beköltöztél,
már nem menekülhetsz...
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."