2010. október 17., vasárnap

Leleszi Balázs Károly

A térdre roskadó

Mikor a szél-cserzett halász
kihúzta bárkáját a partra, észrevette
a magányos idegent a kősziklán,
hálóját összegöngyölítette,
a grádicsok fokait követve felmászott
hozzá és megérintette a vállát;
ez, zárt pillákkal térdre roskadván
rázkódva zokogott,
lassan felpillantott és látta,
hogy elhagyta már a várost, az éjszakát,
a tágas vidéket, a gyötrő becsvágyat,
és itt térdepel valami ismeretlen
kősziklán, s nincs már barátja,
csak egy halász, aki repedést hasítván
az időn, kitárja felé két karját.