Én a mindent megtakarító
és megőrző ember vagyok,
századra őrzöm azt, amit rám
egy tűnő pillanat hagyott.
A holt tárgyakat is őrzöm én,
hogy egyszer élni kezdjenek,
ismétlem így a gyönyörű,
a létre-hívó perceket,
mert kell az egész, míg az idő
bontja a részt, a falakat,
az illanót, a szertefoszlót,
mozdulatokat, szavakat.
Addig őrzök, amíg magam is
majd megőrzendővé leszek
s viszem tovább ezt a múlásban
szépséges örök életet.
