2010. augusztus 9., hétfő

Kovács Erika


Csendedhez simulok.
Apró csillagom vagy a végtelen égbolton.
Némán meghajló fűzfa törzsén a büszke magány.
S én :
- hajladozó tűzpiros pipacs hamvas szirma leszek
szomorú ágaid alatt, hogy éjjelente
amikor senki sem látja, elálmodhassam
s önfeledten mezítelenül táncolhassak

megálmodott boldogságomban...