2010. augusztus 10., kedd

Lelkes Miklós

A vers, sajnos...

A vers, sajnos, ottmarad börtönében,
mint a valóság. Attól vers csupán,
hogy messze vágyik, amíg a valóság
földhözragadt, álarcos délután.

A vers, sajnos, ottmarad börtönében,
mint a valóság, ám szépsége még
fel-felszikráztat egy-egy édenálmot,
mielőtt hulló hamuvá elég.

A vers hitetlen, kétlő. A valóság
oly létezőnek hiszi el magát!
Ettől - csalón eltúlzott öncsalástól -
szenved, vérzik a megcsúfolt világ.

A vers koldusként gazdag. A valóság
hamis arannyal nábobként szegény.
A vers megvetett, de elégő isten.
Sírján csend sír egy csillag peremén.