Hol vannak, mondd, a nyári rózsák?
Emlékük sziromként pereg
s illatukat már messze hordták
levél-zörgető bús szelek.
Az alkony tüzében bánat ég,
bíborba roskadt fény üzen,
búcsúzón mint a nyári rózsák
színein túli végtelen...
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."