-részlet-
Emlékfoszlányokat ragasztgatok össze.
Vissza tavaszomba sosem léphetek.
Rajzolok magamnak légvárat cserébe,
s festékfoltokból ragyogó életet.
Pillangót álmodok felhőim fölé,
míg parancsolón nem csöng a telefon.
Bólogatok: persze, igen, úgy van...
S a megszokás pókja újra körbefon.
