emlékszem,
szegény anyámtól
kaptam,
fekete kötésén
arany betűkkel
állt a neved:
JÓZSEF ATTILA
az első könyvem,
őrizgettem
életem viharaiban,
újra előveszem,
s mintha először tenném,
olvasom
azt az imádott
verset,
ami akkor és ott
örökre elvarázsolt
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."