Elmondalak a nászruhás mezőknek.
Éremmé vés a fagyott téli ág.
Szavad kottázzák megszállott szelek.
Őskori sziklák szívébe írlak.
Befalazlak az égbe, eleven:
Ha végleg csönd lesz homlokom mögött,
gyökér és csillag mondjanak tovább.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."