2010. június 29., kedd

Tornay András

...és most rohanó percekben éljük meg az időtlen vágyat.
nehézkes másodpercekbe
szorítjuk sebezhető szerelmünket.
lelassult években merünk csak remélni.

árvák, kiszolgáltatottak, elgyengültek
és együgyűek vagyunk. azt keressük, ami nincs
s nem jól bánunk azzal, ami van.

A világban
a nem e világból való szeretetet
kell érteni és élni
világból való emberek felé
nem e világból való szabályokkal.

...és akkor még mindig könnyen hibázhatunk.

Isten országa az a hely,
ahol szeretetünk nem ütközik korlátokba.