2010. május 12., szerda

Takáts Gyula

Remény

A mindenség
értelme, hogy rendületlen mutassa lényegét?
Az életé,
hogy lássa és megismerje azt!
A költőé
a vers, amellyel kalitkát nyit és fészket rak a madárnak,
mely mindenben ott rejti szárnyát és szavát...
Ezért kutass!
Kutasd az anyagból – melynek szíved is része –, és a
térből – melynek a lelked is része – e rácsokat préselő idő
ajtaját... Kutasd a holt és leveles agancsok fészket rejtő
mértanát.
Ezért keress!
Keresd mindenben a rejtett barlangok és források értelmes
és lelkes térképrendszerét.
Ezért írj!
Irjad meg a fehér lapok műhelyében azt a verset, melyben
ott kísért a kalitka ajtaja... Küszöbén e térkép mértana...
És udvarán ott zöldül az ág és csontos, éles ujjai között ott
zeng fészkében az a madár!
Fölöttük
és
fölöttünk
a többi a lelkiismeret dolga már!