2010. május 22., szombat

Lászlóffy Aladár

Csend

Cseng a csend. Az ő dolga. Én élek.
Zajban, vasban földbe maradok.
Ne gondolja senki, hogy cserélek,
bármily gyorsan fogynak a napok.

Amit láttam, eltölt mindhalálig,
cserébe is csak ezt kaphatok.
S koponyám, ha földdé visszaválik –
dobolnak az ütemes napok.

Látom már, hogy kitart így az élet:
teszi magát, s újra belefog.
Mint a szívek, dobognak az évek,
én meg élve, halva hallgatok.