2010. május 14., péntek

Eva-Stina Byggmästar

Nyugtalan álmok
adják hírül a folyók fényét.
A tűz szája szavak nélkül beszél,
fáradtság teszi tisztává a szívet és
hűvé önmagához,
álmokkal tölti meg...
A hold az otthonom, a holdév
szerint élek; egy év és egy nap, tizenhárom hónap.
Kis állat voltam csupán, virágevő,
eltévedtem a liliomok között.
Miért lett egyszerre minden ilyen csendes, a nyugtalanság
hullámai...ütődnek és ütődnek...fáradhatatlanul, de ritmikusan
a fehér parti szikláknak ezen a ragyogó éjszakán.
Ilyenkor láthatunk álmokat,
pillanthatunk be a másik világba,
behunyt szemmel.

Pusztai-Varga Ildikó fordítása