Mikor az alkony fénye lassanként eltűnik
Mikor az alkony fénye lassanként eltűnik
az éj bizonytalan tája mögött s a hold
nagy némasága már mindenre ráterül
rájössz arra: a fák között a levegő
csak azért létezik hogy az ágak egymásban
megértsék önmaguk s közelíthessenek
egymáshoz mind a fák feledve önmaguk
a föld az ég az ágak bensőbb együttesében
nyújtózkodva kinyúlva a csillagok felé...
S olyanná válik minden hogy önmagad megérted
a tájban míg az éj áthatol rajtad fényét
az alkony legyezőjét pazarul szórva szét
Sulyok Vince fordítása
