2010. május 12., szerda

Peter R. Holm


Mikor az alkony fénye lassanként eltűnik

Mikor az alkony fénye lassanként eltűnik
az éj bizonytalan tája mögött s a hold
nagy némasága már mindenre ráterül

rájössz arra: a fák között a levegő
csak azért létezik hogy az ágak egymásban
megértsék önmaguk s közelíthessenek
egymáshoz mind a fák feledve önmaguk
a föld az ég az ágak bensőbb együttesében
nyújtózkodva kinyúlva a csillagok felé...

S olyanná válik minden hogy önmagad megérted
a tájban míg az éj áthatol rajtad fényét
az alkony legyezőjét pazarul szórva szét

Sulyok Vince fordítása