Töredékek
Múltam s jövőm közt mi vagyok én?
Álló önkívület: születő költemény.
Ha széjjelszórom múltam hűlt porát
énem felizzik hamvaimon át.
A képzelet a vaksi szürke létet
újjászüli – a holt remény feléled.
Légy az, ki vagy, mássá úgyse válhatsz:
minden kérdésedre magad vagy a válasz.
Az idill illan, villanó varázslat
hat hétköznap közt röppenő vasárnap.
Az öröm rügyező cseresznyefaág:
alighogy kifeslik foszlik a virág.
Sok kis örömből nem lesz boldogság
de ez létezik, hiszen van szívsajgás.
Egy kis érintésre vérzik a valóság
szótlan sajgás ez: együttérző vágy.
Csak azt mondani mi kimondhatatlan
a költészet nélkül földünk lakhatatlan.
