2010. április 13., kedd

Szabó Ferenc

Ars poetica

Töredékek

Múltam s jövőm közt mi vagyok én?
Álló önkívület: születő költemény.

Ha széjjelszórom múltam hűlt porát
énem felizzik hamvaimon át.

A képzelet a vaksi szürke létet
újjászüli – a holt remény feléled.

Légy az, ki vagy, mássá úgyse válhatsz:
minden kérdésedre magad vagy a válasz.

Az idill illan, villanó varázslat
hat hétköznap közt röppenő vasárnap.

Az öröm rügyező cseresznyefaág:
alighogy kifeslik foszlik a virág.

Sok kis örömből nem lesz boldogság
de ez létezik, hiszen van szívsajgás.

Egy kis érintésre vérzik a valóság
szótlan sajgás ez: együttérző vágy.

Csak azt mondani mi kimondhatatlan
a költészet nélkül földünk lakhatatlan.