2010. április 13., kedd

Jószay Magdolna

Láttam a hajnalt

Láttam a hajnalt ébredezni,
rózsaszínen zsendült a mélykékből,
ragyogva hintette aranyszikráit
az álmos, lomha felhők mögül.

Láttam a napfény diadalát,
elsöpört ármányt, gonoszságot,
s az ember, ki éjjel reményt vesztve
már nem látott vigaszt, világosságot,

ujjongva érzi szíve dobbanását:
nem veszett semmi, magasra szállni
vagy akár mélybe ereszkedni is kész!
A csiszolatlan gyémántra várni

remény és hit nélkül balgaság,
ha felkel az új Nap, magával hoz
lét-erőt, vigaszt és bátorságot
az újrakezdéshez vagy folytatáshoz.