2010. április 2., péntek

Bartal Klári

Pilátus ébresztése

Ébredj, Pilátus, emeld fel fejed,
Villanjon szemed halott sugára,
Mozduljon a láb, mely bénán nyugszik,
Roppanjon halkan a merev gerinc
S a kéz, az átkos, tisztára mosott
Rebbenjen végre s lásd rajta a vért.
Állj fel s jer elő! Sírod homálya
Nem rejthet immár. El kell számolnod,
Mert nem egyedül tettéért felel
Csupán az ember. Vétkes mulasztás
Terheli lelked. Te lusta voltál
Az Ember Fiát végighallgatni
S könnyen hajlottál a gyűlölettől
Fröcskölő papok bujtó szavára.
Népszerűséget hajhásztál, gyáván
Kezedet mosva, halált kiáltva.
Pulpitusodról le nem taszított
A vértől gőzös, őrjöngő népség
S hitted, rád nem száll a vétek átka.
Nem tudtad, vajon, a csőcselékben
Több lator ordít, kik a keresztet
Önbűnük ellen kívánják másnak?
Rossz gyengeséged hozta gyümölcsét
S iszonyú hangját dörgő viharnak..
Megrendült egét félte sok ember
S házad asszonya kerülte ágyad,
Gyászolván szívből Jézus halálát
Csakúgy, mint szavad, amelytől borzadt.
Te rest a jóra, felelj most nékünk:
Mire ítéljünk téged, utólag,
Ki reánk hoztad borzasztó sorsát
A bűnbe mindig visszaesőknek?