2010. március 14., vasárnap

Jószay Magdolna

Fényes énekű tekinteted

Kedves,
miféle mélységeket rejt
szemed sötétbársony tükre?
Mi ez a halk szívdallam -
most hallom csak, vagy tán örökre? -,
mit küld felém nézésed,
mit hozzám reszkettet
fájón vágyó tekinteted?

Elviszem arcod, vele a szemed,
s a belőle sugárzó, mágnesvonzású
szempár-üzenetet...
Elviszem arcod forró tapintását,
vele mosolyod örömragyogását.

Halvány lélekszirmok őriznek meg
bensőmben magamnak téged,
s megmarad mindvégig
- ha nem leszel már nekem, akkor is -
fényes énekű tekinteted.