tavaszi verstöredék
nem hallgattam el,
lélekágyban alszanak a szavak...
mélyen
kicsavartam a könnyeket,
száradnak erős fénykötélen
érted, s értem -
nem lesz már nedves a szem,
táncolni tanul
a bánat...
s ha felébrednek a szavak,
virágzó pitypanggal
takarom le az ágyat...
