2010. március 11., csütörtök

Kovács Erika

(is)

múlik a tél (is)
hajnali
mozdulatlan fák
lombtalansága alól
valami
kúszni próbál
tiszta forrás
fénye felé
ahogy
lelkemből is
de előtte
még csöndben
kutakodik
szemed morajló tengerén
pedig a távolban
búcsút hegedül
a langy szél
mégis
pillantásommal
megölellek
mielőtt magamtól
szabaddá teszlek
és úgy óvjon
az ég
hozzon neked
boldog tavaszt
ahogy én (is) szerettem
volna
rég...