2010. március 14., vasárnap

Kardos Csongor

Feketén

Lassan teljesen besötétül.
A szürke délután estévé sóhajtja magát.
Csak a testem fázós remegését tudom.
Nem vár rám senki meleg kandallóval.
Lassan lépek hideg lépcsőfokon.
Ablak a fordulóban.
Görcsös ágak kapaszkodása csillag nélküli éjbe:
ezt láthatja Isten, ha engem néz.