2010. február 6., szombat

Szabolcsi Zsóka

Holt avaron...

Léptedet merre vezeted tovább,
ha nem kavarog virágokkal szívem?
Ráncokat ró arcomra minden ősz,
míg a haldokló holdat cipelem.
Észrevett már a tél, nekem havazik,
arcomra fagy jégvirágos álom.
Elfutott már tőlünk minden patak,
s holt avaron lépteidet várom...