2010. február 13., szombat

Szabolcsi Zsóka

Ébredezés

Még csak derengés,
még csak vöröses nyiladozás
a szürkéskék felhők között,
még csak búcsú az álommorzsáktól,
még nem nappal,
már nem éj,
még nem élet,
már nem álom,
már nem képzelt száguldás
a villódzó zöldsárga erdőben,
vagy pipacsokkal keretezett
poros országúton,
már nem lázas lüktetés
a kéznyújtásnyira megbújó
boldogság párnái közt,
csak pillák
rebbenő nyiladozása,
égbolt mélykékjének
szökkenő repedezése,
résnyi ragyogás,
melyen visszaszállnak az álmok
a végtelen lehetőség káoszába,
s melyen átcsorog
éltető fényével
az éledő reggel.