A várost tiszta fehérbe vonja
az áldott égi por,
A világ hallgat, már nincs gondja.
Az éjben egy kóbor
lámpafény
lágyan reszket,
és ölel át néhány testet,
míg dermed az isten a házak tetején.
Csak pár árny vánszorog,
Megtörve az éjszakát.
Hazatérnek a messzi vándorok,
És apa borral várja fiát,
Éjbarna,
Fonnyadó gyümölcs
a tálon, és a bölcs
öreg rákezd egy régi dalra...
