körülöttünk vakok tudatlanok
senki nem hall semmit
de nélkülük szívünk fekete árnyai
legyűrnének minket
anélkül hogy ráeszmélünk
zaklatott magányban élünk
a láthatatlan kezek
halk zenét csalnak belénk
s mint egy lágy lehelet
burkolnak a csendbe
napjaink élhetőbbek lesznek
Kovács katáng Ferenc fordítása
