2009. november 24., kedd

Takáts Gyula

Tudása titkon ehhez nőve

Ami volt, már rég tudom, marad,
csak láthatatlan mappa rendezi.
Csendet sugárzó nagy lapok alatt
élnek leglényegünknek sejtjei.

Magunk, ha alig is, de sejtve,
így épülünk közöttük állva.
Nem is tárgyai, de teljes valónk
oldódik át egy mélyebb tájba,

mert jelek között jár, aki él.
Tudása titkon ehhez nőve
nyílik, mint virág és megérzi
jelenben még, de már jövőbe,

ahogy a legnagyobb csillag alatt
egy érzékeny tudásnak lesz a része,
mely magán át látja azt a tengert,
melynek nincsen se partja, szintje, mélye...