2009. október 27., kedd

Lászlóffy Aladár

Őszi erdők

Megőriztem a könyvet.
S szilánkjain ülök, még elvadultan,
mert valahányszor az írás
folytonossága kibomlik,
elviszi a szél,
ágakra akadt betűk lobognak,
integetnek a naplementébe
borult láthatárig, mint
ez az őszi erdő. Ülök
szülőföldem becsukott fedelén,
hogy ne engedjem újra
elszabadulni, ami még megmaradt
a bölcsességből. Szerelmes
vagyok a vagyonomba:
élek.