2009. október 27., kedd

Fövényi Sándor

Emlékszel?

Emlékszel?
Hideg volt, de tavaszt hazudtak
a mandulafák.
Én gyerekként sírtam, kedves,
mikor számhoz ért szád.

Szén szemed még aludt,
ám szád már szertelen.
Korai epret ígért,
s bolondul hittem, szedhetem.

Titkolt tavaszra jött
nyugtalan nyár.
Testünk az égben,
lelkünk a pokolban járt.

És most arcomon, mint öreg fa kérgén
könny-gyöngyként csorog jutalmunk,
az Ősz.