Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a szalonkabáthoz te vagy a hit.
Az én szemem most már sohasem álmos
és hallgatom a szíved zajait.
Fölrezzenek még minden kocsi neszre,
mely tőled jő, vagy hozzád zakatol.
Párnák között, arcodhoz epedezve,
te vagy az éjjel asztalán a bor.
Ó, én tudom, hogy minden rózsa festett
és nem igazat tesz aki örül,
de szöges örvül, vezeklő-övül
magam köré kötöm keserű tested.
Te légy nékem a diadalmi ének,
hogy dárda és csók a szíven talált.
Akarlak, mint egy hősi-hősi véget,
s akarlak, mint élet a halált.
Hisz szívem túlvilági jeleket les,
a lehetetlent és a halált szeretné
s szemem mint bandzsal középkori szenté,
ki őrült és az Istenbe szerelmes.
