Idők kezdetén, mindenek hajnalán,
Pangea partjait mosta vad vihar,
majd rengett a föld, zengett az ég,
lángoló fák alatt kúszott az avar.
Földrészek hasadtak, új világok,
csendes esőben született az élet,
még vagyunk, haló csillagok sírnak,
könnyükkel áztatják a véget.
2006-11-05.
A szerző hozzáfűzése:
"Mikor megszülettél, esett az eső,
lombjukat áztatták viharverte fák,
de az nem eső volt, a mennyország
sírt, mert elvesztette legszebb csillagát..."
