Amerre jártam,
eső kószált előttem
és fölverte a földeket.
Sárhullámokon lebegtem eddig,
látod,
nem holmi fényességes élet ez!
Ahogy most visszanézek
mindig lesett rám valami,
mindegy, mihez hasonlítom.
A lényeg az:
(fordulj most el)
megöregedtem
fiatalon.
Nem a szerelem,
nem az öröm ráncosodott rám,
szemem nem ettől szigorú,
nem!
Ez az öregség más valahogy,
nem a nyugalom
paplana szívemen,
hisz úgy élek még,
mint a gyerek:
kezem kitartom a csorgó eresz alá,
s a szélnek adom magam,
vigyen!
A kor rakódott le szívemben,
eremben az meszesedett el,
hogy újságot böngészek át
és legyintek az öregekkel.
Már minden gesztust ismerek,
a politikusok nevét,
és tudom, mi áll
e nevek mögött.
Belenyugodtam abba is,
hogy én leszek majd ismét
az üldözött,
aki tisztán szeretnék élni,
fiatalon,
és ha szólok:
egyértelmű a szó.
Én
a Becsület Rt.-nél
kívánok lenni utazó.
Nincs ambícióm más,
s ha költő vagyok,
azért áldozom fel magam,
hogy egyértelmű legyen
az emberség -
ha van.
