A rím vendége vagyok egy idő óta,
vagy inkább ő az én vendégem.
Jön sok kicsi szóvégzet, furcsa jel,
a szóabrakkal megvendégelem.
Csak játék ez, tudom, szende tündéri fény.
Ezüst zene, sarkantyúpengés.
De benne remeg a végtelenség,
szorongó élet- s halálféltés.
A kétségbeesett vágy és szörnyű-nagy
életkín, a forró-hideg láz,
– benne égnek: gyöngyvirágcsöngettyű,
hűs moha s sötét erdélyi fák.
