A vers
A szobrász formátlan kövekből formátlan kavicsot farag.
A szobor az, ami belőlük érintetlenül megmarad.
A költő is szavakra zúzza a süketnéma végtelent.
A vers az, ami mégis épen marad belőle – az a csend.
*
Kudarc
Most már semmi sem sikerül oly mámorosan, könnyen, gyorsan,
Semmi sem jár kezemre úgy, mint azelőtt, kölyökkoromban.
Szinte magától hozta meg az élet, amit vártam tőle.
Azóta bármibe fogok, kudarc és bánat lesz belőle.
Erő, szerencse elhagyott, az Isten markából kiestem.
Most már semmi sem sikerül, ahogy szeretném – ez a vers sem.
