csak a türelmes várakozás,
nem a tudás és nem az érzés,
csak az éber figyelem segíthet,
a józanság és az alázat,
a tovaröppenő élményt megragadni,
a lényeg csonthéjú burkát megrepeszteni
a mesterségbeli tudás
önmagában semmit sem ér,
a rutinos könnyedség veszélyes,
nincs közegellenállása, nincs kockázata,
olyan mint a cirkuszi erőművész,
pehelykönnyű súlyzókkal viaskodik,
többnyire kitaposott csapásokon suhan,
nyitott kapukat dönget
az egyhangúság redői,
a nagyképűség lehengerlő mutatványai,
a gőg fortélyos csapdái,
a hiszékenység nyirkos vermei
ami fölvillan, s ami meghódításra vár,
azt látványosan nem lehet megközelíteni,
talány, függélyes sziklafal rejti el,
tüskés bozót vagy elhagyatott ingovány,
s könnyen egyik sem adja meg magát,
amíg rajtuk átvergődsz,
kezed, lábad kisebesedik
ám megnyugvást a siker sem ad,
hiába érted el, csalóka lángként tovalibben,
káprázatként szétfoszlik a lényeg,
s mire fölocsúdsz, ismét a semmit markolod,
egyre távolibb, mélyebb rétegeit kell föltárnod,
hogy végül betekinthess a titkok kapuján
