Az én szobámban már nemcsak
könyvek, de képzeletbeli könyvtárak
laknak: az idő, ki velem olvas,
ismeri valamennyi majdani szerzőt, néha
a jövőből emel le megálmodott
megoldást, vigaszt és biztató igét
a maiaknak, a tegnapiaknak.
Máig a teljes igazság felhatalmaz
a hitre, eltölt a belegondolt
vörös, a mozgó zöld, az álmodott
lila – én élek, és ha Gutemberg
végigélt esetén figyelem meg a
folytatást, zárt sorokban vonul fel
a játék játéka, az élet élete, a
nyelv nyelve: a legnagyobb
emberiséghez hozzáálmodott ember,
a legnagyobb könyvtárhoz hozzáálmodott
könyv.
