A távollétre nincsen mit felelni,
s az életemhez egy élet - kevés.
Új tavasz van. Bárcsak tudnám, mit lel, s mi,
vajon mi lesz az, amit észbe vés?
Azt, hogy féltem, és sokszor észrevettem:
a hó roppanása fáj, - bár szép s fehér...?
Vagy azt, hogy nincs más, csakis mi ketten,
a szó mindig érted kél, ám el mégsem ér...?
Az április jó. Az április nyugvás.
És bár verset írni még mindig nem tudok,
e pár sor biztat - versnek ez túlzás - ,
de a szorításból tán' enged a hurok.
