Egyed Ágnes

Eső

Vízgyöngyök peregnek,
akár az idő,
megállok tócsái peremén,
mélyülő szemébe nézek:
keresem, hol vagyok benne én,
de jaj! alig, hogy meglelem,
megborzong képem tükre,
s eltűnik símuló gyűrűkbe fűzve.