2009. február 17., kedd

Végh Sándor

Az Idő

Ím elveszek az öröklét dalában,
a vágy éget belém üszkös képet.
Játszva fordul ölelésbe, amit féltek.
Táncot rop testem fehér talárban.

Kérlek, lobogj a sötét éjben,
szeresd képmását is az égnek!
Öregségünk hittel int feléje,
csöppnyi holnapom már eléghet.