Szobák mélyére húz a csend
siratva sok-sok halk reményt,
elmúlt őszöd színén merengve
most lelkedbe kell, hogy gyűjtsd a fényt.
Lelkedbe kell, hogy gyűjtsd a fényt
mely szemedbe búcsúzón tekint,
sietned kell, hisz köd szitál
és homályba bújtat már megint.
