Hegy romjain bukdácsol a fény
ködben úszva, mint holmi remény
Se gyásza, se játéka
Se színe, se árnyéka
Mint ólmos álmú medve az éj közepén
Félig sem ébren, lustán néma fekhelyén
Se vágya, se szándéka
Se színe, se árnyéka
Télnek vége nem lesz soha már?
Rideg, dermesztő, szürke határ...
Se völgye, se tájéka
Se színe, se árnyéka
Jégbe hűtött rosszkedv, meddig még?
A semmiből mikor lesz elég?
Se lángja, se tajtéka
Se színe, se árnyéka....
