Az égen járok,
ahol a napok születnek
tollaim fehéren oldják fel a kéket
a mennyország ruháját.
Tisztaság a fényben
itt állsz előttem felhőiden,
a vihar már elmúlt...
csak mosolyoddal uralkodsz
féktelen erőimen!
Kérdeztem már?
Miért adsz csodát..
Miért a testem takar el,
és miért érezlek annyira,
akár az Édenkert illatát?
Az égen járok.
Ide emeltél fel poklaimból
nem kell visszanéznem többé...
és nem kell félnem a magastól.
