És a meztelen fényben
Tán több, mint millió embert láttam.
Úgy beszélgettek, hogy nem beszéltek,
Úgy hallgattak, hogy nem hallottak.
Mindenki verset verselt, szavakat szavalt.
És senki, de senki...
Nem törte meg a hangját,
A hangját a csöndnek...
Az én hangom legbelülről szól,
Nézd el hibáim, és nézz fel,
Nézz fel a napba ha ragyog,
És nézz, ha sötét és felhőktől piszkos:
Az is én vagyok!
És a meztelen fényben
Tán több, mint millió embert láttam.
Úgy beszélgettek, hogy nem beszéltek,
Úgy hallgattak, hogy nem hallottak.
Mindenki verset verselt, szavakat szavalt.
És senki, de senki...
Nem törte meg a hangját,
A hangját a csöndnek...
Én nem akarom hallani a hangját a csöndnek...
Csak a hangját...
A hangját a szívnek...
A Tiédnek!
Arra írnék verseket,
Szívem szívednek verselne...
Úgy hallgatnám, hogy nem hallom,
Úgy szavalnám, hogy nem szavalom,
És soha, de soha...
Nem törném meg a hangját,
A Szívednek!
