Felettem Márton
lúdjai V-alakban,
magasban furcsa
párbeszédek,
lenn, ázott avarban,
esti fények törnek
vízcseppen darabra.
Hullt levél alatt
cickány szöszöl,
a nyír fehéren
áll gyertyát a Holdnak:
zöldjehagyottan
tündököl.
Fázón pislognak,
fenn, más dimenzióban,
lázban égő,
sárga csillagok.
Ne gondolj fagyra!
Benn ég a tűz,
hasábfa oldalán
kék láng betűz
kéregbe kódolt regényt,
és eltart reggelig,
a felolvasás.
Hozzámbújsz,
és nem hallja más majd,
csak mi ketten!
