bár sehol egy lélek
a nyár maradékából
a fák még arany kezükkel hintenek
s a part már egyre gyakrabban
ködbe pelenkázva
jó volna megszólalni
valami ősi nyelven
ha csak egy pillanatra is
de közelébe szédülni a létezés titkainak
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."